Ma bemerészkedtünk Hangzhou belvárosába, ahova rettentő körülményes út vezetett, számos átszállással, amit kínai nyelvismeretünk hiánya csak tovább nehezített. Szinte alig beszél valaki angolul, de miért is lenne szükséged rá kínaiként, ha úgysem mozdulsz ki az országodból, ami akkor mint egész Európa, sőt.

Habár csak rövid látogatást tettünk a városban, történelmi városközpontnak még csak nyomát sem láttam. Úgy tűnik, hogy a legtöbb épület a 20. század szüleménye, vagy, természetesen, korunké. Mondanom sem kell, hogy egészen kicsinek érezheted magad ezek között a csodák között.

Nem volt időnk rá, hogy körbe járjuk a Nyugati-tavat, csupán egy rapid látogatást tettünk, de látható a képről is, hogy nem véletlen, hogy az UNESCO világörökség részévé válhatott, amihez a városnak nem kellett többet tennie, minthogy lebontott pár emeletet legmagasabb épületeiből. Valóban gyönyörű a környezet, ami helyiek ezreit vonzza napról napra a tóhoz. Jó érzés volt kiszabadulni a beton dzsungelből, főleg azért mert a szmogtól már kezdtem rosszul lenni. Úgy hallottam, Mao és barátai mindent leromboltak a környéken, minden emlékhely stb. újonnan gyártott. (Javítson ki valaki ha tévedek!) Ofc, Starbucks itt is van. Több is. Nem, nem mentünk be. Na jó, de, az egyikbe igen, sajnálom. 

Kedves Bogi! Utólagos engedelmeddel is felhasználom ezt a remek képet. Köszönöm! 

Ilyen úszó pagodákkal lehet sznobulni a tavon, ha akarsz. Én biztos megtenném, ha tehetném.

Ezeket a ladikokat viszont ki fogom próbálni. Öten lehet ringatózva szotyit köpködni a tóba. Zsír.